Erről valamikor régen (talán 11-12 évesen) az első filmes elemzésemet írtam, ami már egészen biztosan elveszett azóta. Nem éreztem nagyon ingert rá, hogy újra megnézzem, a némafilm nem az én stílusom, eleinte emlékszem, szabályosan bántotta a fülemet a beszéd hiánya, de ahogy megszoktam, mégis élveztem, foglalkoztatott az üzenet, és ha a történet nem is maradt meg teljesen, az igen, hogy pozitív élmény volt maga a mozizás a társasággal, akikkel megnéztem. Talán valamikor, ha olyan lesz az időpont és a hangulat, megint előveszem majd, és felfrissítem az élményt.